A papírzacskók új élete: itt egy tanulmány, ami rávilágít az újrahasznosíthatóságra

A 4evergreen szövetség azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra 90 százalékra növelje a rostalapú csomagolások újrahasznosítási arányát. Az ipari csomagolásokhoz, mint például a papírzacskók, új rostforrásként való hozzáférés lehet a megoldás része. Egy tanulmány során arra a következtetésre jutottak a szakértők, hogy a használt és nem használt papírzacskók tökéletesen újrahasznosíthatók. Emellett termék- és folyamatelőnyöket is kínálnak, amikor beépítik őket a visszanyert rostokba- olvasható a Pulpapernews oldalán.

A papírzacskók széles körben használt rostalapú csomagolóanyagok az ipari és fogyasztói szektorokban. 2023-ban körülbelül 5,3 milliárd papírzacskót dobtak piacra Európában. Hasonlóan a háztartási és az on-the-go csomagoláshoz, néha többek között polimer bevonatot tartalmaznak a funkcionalitás növelése érdekében. „Ezek az extra anyagok, valamint a lehetséges termékmaradványok hozzájárultak ahhoz a mélyen gyökerező felfogáshoz, hogy a papírzacskók nem kompatibilisek a szabványos újrahasznosítási folyamatokkal” – magyarázza Catherine Plitzko-Kerninon, az EUROSAC delegáltja. „Azonban hiányzott egy rendszerszintű elemzés arról, hogy ez tükrözi-e a valóságot. Mivel a papírzacskókból származó rostok visszanyerése természeti és gazdasági erőforrásokat takaríthat meg, és csökkentheti a CO₂-kibocsátást, úgy döntöttünk, hogy ezt megvizsgáltatjuk.”

Cél a hatékony újrahasznosítás

A kutatás öt kraft papír-zacskóváltozatot tartalmazott, amelyek képviselik az európai piacon elhelyezett ilyen csomagolások több mint 80 százalékát. Tesztelték a korábban nem használt, tipikus cement- és építőanyag-zacskókat, valamint liszt, tejpor, állateledel és háziállat-eledel csomagolásait. Ezenkívül elemzésre került egy kiürített cementzacskó újrahasznosíthatósága is, hogy megértsék a termékmaradványok rostszétszóródásra és a papírlap minőségére gyakorolt hatásait. A tesztelést az európai laboratóriumi tesztmetódus szerint végezték. Ez releváns eredményeket szolgáltat a szabványos újrahasznosító üzem folyamatának hatékonyságára (hozam, durva és finom selejtek) és az újrahasznosított papír minőségére (vizuális szennyeződések és lapösszetartás). Ezt újrahasznosíthatósági pontszámmá alakítják át. A rostalapú csomagolás esetében a pontszámnak 0 és 100 között kell lennie ahhoz, hogy „alkalmasnak” minősüljön a szabványos üzemi újrahasznosításra.

A teszteredmények azt mutatják, hogy az öt minta közül négy, amelyeket nem használtak fel papírzacskóként, kiváló újrahasznosíthatósági pontszámokat ért el, 63 és 96 közötti értékekkel. A legmagasabb hozamértéket a „Legjobb osztályba” sorolhatták. Ez azt jelenti, hogy ezek valószínűleg nem okoznak újrahasznosítási problémákat egy szabványos újrahasznosító üzemben. Csak a tejporzacskót jegyezték fel, hogy „jelentős újrahasznosítási problémákat” okoz a műanyagtartalma miatt. De például a használt és kiürített papír cementzacskó 83-as újrahasznosíthatósági pontszámot ért el. A maradványok nem befolyásolták a rostszétszóródást vagy a lap minőségét. A teszteredmények azt mutatták, hogy minél kevesebb a műanyagtartalom, annál jobb az újrahasznosíthatósági pontszám. „Ez összhangban van a javaslatokkal, amelyeket a Papírzacskók – Újrahasznosíthatóságra Tervezés Útmutatóinkban fogalmaztunk meg” – állítja Plitzko-Kerninon.

További vizsgálatot végeztek annak értékelése érdekében, hogy milyen potenciált kínál a zsák kraftrostok beépítése egy tipikus újrahasznosított rostkeverékbe. A zsák kraftpapírt 100 gsm-es tesztvonalzóval keverték különböző arányokban. A pépet papírkézilapok előállítására használták, amelyekből különböző tulajdonságokat mértek, többek között a rosthosszúságot, az optikai durvaságot, a pép lecsapolási arányát, az oldott és kolloid anyagokat <10 μm, valamint a hamu- és papírlap mechanikai tulajdonságait. Az eredmények lineáris javulást mutatnak a papír minőségében a zsák kraftrost arányának növekedésével. Néhány példa:

Csak 5 százalék kraftrost beépítésével az újrahasznosított papír szakítási indexe 15,5 százalékkal, a pép lecsapolása pedig 7,1 százalékkal javult. 20 százalék kraftrost esetén a szakítási index 44,4 százalékkal, a pép lecsapolása 12,5 százalékkal javult, a hamutartalom pedig 5,5 százalékkal csökkent.

A kutatásból arra lehet következtetni, hogy a használt és nem használt papírzacskók tökéletesen újrahasznosíthatók. Emellett az újrahasznosítók javíthatják a gyártott papír minőségét és szilárdságát, ha zsák kraftrostokat építenek be a rostkeverékbe. Az alacsonyabb hamutartalom magasabb rosthozamot jelent, és a gyorsabb péplecsapolás megkönnyíti a papír formázását és szárítását a gépen. Ez potenciálisan csökkentheti az energiafelhasználást és a szén-dioxid-kibocsátást. „Ezek az eredmények természetesen laboratóriumi körülmények között születtek” – mondja Plitzko-Kerninon. „A következő lépésben nagyobb léptékű próbákat tervezünk futtatni, és előmozdítani a gyűjtési köröket, hogy tovább nyissuk az utat a papírzacskók nagyarányú újrahasznosítása felé.”

Print&Packtech

- Hirdetés -