Fenekestül felforgatott csomagolóipar – Az EPR rendszer nagy kérdései

Korszakváltáshoz érkezett a csomagolóipar az EPR rendelet hatálybalépésével. A direktíva számos olyan hatást gyakorol a csomagolóiparra, amelyek teljes mértékben átírják az eddigi folyamatokat. A szabályozás részleteiről, hatásairól és céljairól nyilatkozott a Print&Packtech magazinnak Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség szakmai titkára.

Az elmúlt másfél hónap az EPR bevezetésével járó kötelezettségek megismeréséről szólt. Sokan kerestek meg titeket, hogy eligazodjanak az új szabályozásban?

Sokszor nehézséget okoz a szabályozás értelmezése, mert olyan passzusokra is figyelni kell, amelyek nincsenek konkretizálva. Az egyik legnagyobb probléma, ami felmerül, hogy rendkívül gyorsan vitték keresztül a kormányrendeletet, így a szereplőknek nem volt ideje megfelelően felkészülni. Amíg nem vált hatályossá, addig nem is fókuszáltak rá a vállalatok, hiszen a tervezet szövege még változhat.

Hogyan jött létre ez az új rendelkezés? Mitől számít újdonságnak a vállalatok számára?

2023. március 14-én jelent meg a rendelet, amely a díjtételeket még nem tartalmazta, azokat csak egy külön miniszteri rendeletben június 2-án adták hozzá, majd július 1-től alkalmazni is kellett. Igazság szerint 2012-ig már létezett egy ehhez hasonló rendszer Magyarországon, ám ezt akkor megszűntette a termékdíj törvény, és a csomagolás helyett a csomagolószerekre tett termékdíjas kötelezettséget, ami meglehetősen összezavarta a vállalatokat. Most, 2023-ban pedig ez újra megfordul, és egy egészen más rendszer alapján kell kalkulálni. A termékdíj mellé még bejött az EPR rendszer, ami nem ugyanarra vonatkozik, így nem meglepő, ha fennakadásokat okoz a szabályozás. Ha 2012-ben nem történik ilyen jellegű változtatás, akkor most könnyebb lenne a helyzet, mert legfeljebb a koordináló szervezet és a díjtétel változott volna, az adminisztrációs teher, illetve a bevallás szisztémája maradhatott volna.

Ahogy említetted, gyorsan hozták létre a rendelkezést. Miért volt szükség arra, hogy ennyire szűkös határidőn belül meglegyenek vele? Az EU-s irányelv, ha jól tudom, akkor jövő év márciusában lesz végleges.

Az EU két dátumot adott meg a tagállamok kormányának. Az egyik az, amikor az adott országban már létezik kiterjesztett gyártói felelősségrendszer, számukra ez év január 1-től kell alkalmazni az új szabályokat. Ahol pedig nem volt ilyen, ők kaptak egy év haladékot. A magyar kormány szerint a környezetvédelmi termékdíjra vonatkozó törvény tulajdonképpen egy EPR rendszer, ezáltal ránk az idei év január elsejei hatály vonatkozott, amit végül fél évvel ki kellett tolni. És annak ellenére, hogy a termékdíjat EPR rendszernek deklarálta, mégis megtartotta a termékdíjtörvényt, ami mellett behozta az EPR kormányrendeletet is.

A hulladékgazdálkodási rendszer hatékonyabbá tételéhez a kormány az ezzel kapcsolatos feladatok ellátását állami hatáskörbe vonta, és 35 évre koncesszióba szervezte.

A koncessziós rendszer részeként megvalósított EPR rendszer nem EU konform. Európában az EPR rendszert piaci szereplők üzemeltetik. Itthon az érintettek nincsenek bevonva ebbe a koncepcióba. Az európai modell szerint a csomagolást kibocsátókat és a hulladékhasznosítókat összeköti egy koordináló szervezet. Magyarországon pedig van a MOHU, ami önmagában a kapocs, feladatvégrehajtó, hulladékhasznosító és egyben a visszaváltási rendszer üzemeltetője, emellett pedig maga a koordináló szervezet is.

Az európai modell szerint akkor több szereplő vesz részt ebben a folyamatban.

Alapvetően Európában kétféle modell létezik erre. Egyrészt a kormány megengedi, hogy több szereplő is részt vegyen a feladat koordinálásában, ebben az esetben a szervezetek forprofit módon működhetnek. Ez utóbbi azért fontos, hogy a verseny alakítsa a piacot. A másik lehetőség hogy egyszereplős a rendszer, ez esetben azonban csak nonprofit lehet a koordináló szervezet.

És akkor elérkeztünk oda, hogy itthon a MOHU végez minden ezzel kapcsolatos feladatot.

A MOHU kizárólagosságot kapott mindenre, a díjtételek meghatározásába pedig senkinek sincs beleszólása – ezért is tűnhet hozzávetőlegesnek. Erre kiváló példa, hogy 19 forint volt a termékdíjtétel a papír csomagolószerekre. Ebből 5-6 forintot fizettek hasznosításra, és 80 százalékos gyűjtési értéket értek el. Összességében 5-6 forintból megoldották, és ebből lett 173 forint.

Másrészt pedig a MOHU alvállalkozói gyakorlatilag bérmunkások, fuvarosok, hulladékválogatók, hulladéktárolók lettek, amelyek üzleti lehetőségektől mentesek. Induljunk ki a korábbi gyakorlatból: a vállalkozás megvásárolta a műanyaghulladékot – adott egy bizonyos összeget, ennek a vállalat örült, mert nemcsak megszabadult például a zsugorfóliától, hanem még pénzt is kapott érte –, amelyet szétválogatott, szükség esetén kiszedte a szennyezett darabokat, s akár fel is dolgozhatta, és pelyhet csinálhatott belőle, amit utána el tudott adni. A mostani rendszerrel pedig a vállalkozás kap egy szolgáltatási díjat például a begyűjtésért, amelynek meghatározott árat szabnak. Emiatt a kivitelezőnek a minőségben nincs érdekeltsége, illetve üzleti potenciált sem hordoz magában.

A szakmai szervezeteknek mekkora ráhatása volt a döntésre? Volt konzultáció a szabályozással kapcsolatban?

2018-ban módosították az idevonatkozó irányelveket, amelyek ezt az átalakulást kötelezővé tették. 2019-ben beszélgettünk róla, sőt, az ipar határozottan kifejezte az elképzelését azzal kapcsolatban, hogy milyen modellt képzel el. Ezt viszont sorozatos személycserék követték a környezetvédelmi igazgatás területén, ami miatt kikerültek a fókuszból a fontos észrevételek. A jelenlegi koncessziós rendszer megvitatására viszont nem került sor.

Már sok esetben láthattuk, hogy a meglévő rendelkezésen módosítottak a döntéshozók. Most milyen változtatásokra számíthatunk?

Finomítás egész biztos, hogy lesz. Ezt azért gondolom, mert mielőtt az EPR kormányrendelet ténylegesen hatályba lépett, azt megelőzően néhány nappal módosították. A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség a közelmúltban adta be újabb módosító javaslatát, továbbá abban is biztos vagyok, hogy más szervezetek és egyesületek is hasonlóan cselekednek.

A kérdésre válaszolva tehát apró módosítások lesznek, de a koncessziós rendszer megmarad. Az intézkedés hatására pedig, az előrejelzéseink szerint, a hulladékgazdálkodók száma – ami jelenleg mintegy háromezer – jelentősen csökkenni fog.

Ezzel rá is térhetünk a következő kérdéskörre: Szerinted a szabályozás milyen hatást gyakorol a csomagolási piacra rövid- és középtávon?

Ha hosszabb távon maradnak ezek a magas EPR tételek, ahhoz a piac hozzá fog rendeződni. Jelen pillanatban a díjtételek nézetünk szerint hibásan vannak meghatározva, mert a jól gyűjthető és jól hasznosítható papír esetében 19-ről 173 forintra emelkedett a díjtétel. Emellett a társított műanyag tasakoké, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem hasznosíthatók, 57-ről 168-ra emelkedett. Ami azt jelenti, hogy a rosszul hasznosítható tételekért kevesebbet fizet, mint a jól hasznosíthatókért.

A Coca-Cola néhány éve – a műanyagok visszaszorítása érdekében – bevezette, hogy a dobozos termékeit nem zsugorfóliával fogja össze, hanem papírral. A műanyag csomagolás esetében nagyságrendileg 3-5 gramm alapanyagot használtak, ezzel szemben most 20-30 grammos papírt alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy jelentősen megnövekedett a felhasznált anyagmennyiség.

A Coca-Cola az egyik legnagyobb kiváló példa. Összességében mik voltak a nagy- és kisvállalatok reakciói?

Elsősorban sokkoló volt. De úgy látom, hogy a multik kiszámolták, és beépítik a termék árába, a kereskedelem pedig előbb-utóbb tudomásul fogja venni az áremelést. A kicsik számára nehezebb, hiszen őket ugyanúgy sújtja, ám nincs akkora érdekérvényesítő képességük, hogy ezeket a többletköltségeket továbbhárítsák – legalább is rövid időn belül.

A kólát jól meggondolja az összes áruházlánc, hogy kilistázza-e vagy sem, mert az forgalmat generál, mást is vásárolnak a fogyasztók.

Említetted, hogy a többletköltséget áthárítják a fogyasztókra. Ők hogyan fogják érezni az EPR rendszer hatását?

Úgy kalkuláltuk, hogy háromszázalékos inflációt jelent a változás. Átmenetileg ki lehet húzni a dolog méregfogát azzal, hogy 20-30 százalékos árengedményeket adnak a kiskereskedések. Ilyen formában letörik az inflációt, de ezt az időszakot nem tudják a végtelenségig kihúzni.

Próbáljuk meg összehasonlítani a hazai szabályozást a nemzetközileg elfogadott direktívákkal. Mennyire ismered a tagországok rendelkezéseit?

Annyit tudunk, hogy a legtöbb tagországban már eddig is működött a kiterjesztett gyártói felelősség rendszere. Lényegében a leírt szabályok szerint a később csatlakozott államoknál történt az, hogy esetleg másfajta módszert alkalmaztak, és ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzávetőlegesen szinkronba hozzák a szabályokat, ám Magyarország ezzel a modellel nem fog megfelelni. Nincs arra példa, hogy egy koncesszor kezében legyen egy ország hulladékgazdálkodása, és mindent ők határozzanak meg.

2024. január 1-én indul a DRS. Mit kell tudni erről, ennek milyen hatásai lesznek a csomagolási piacra?

Egyrészt azt reméljük, hogy ha ez elindul, akkor az üveg, műanyag és fémdobozos italcsomagolások visszagyűjtési aránya javulni fog. Másrészt a visszaváltási rendszerben az italcsomagolást forgalomba hozókat terhelő költségek meglehetősen magasak lesznek – többek között csatlakozási és rendszerüzemeltetési díj terheli majd őket. A kereskedelemben megjelenő automaták és egyéb átvevőkészülékek árát és üzemeltetését fogja fedezni a díjazás. Elméletileg öt évig kell ezt fizetni, de a becslésünk szerint már korábban – nyereséges lesz a MOHU-nak ez a rendszer.

A vállalatok a költségek ismeretében alternatív megoldásokat kereshetnek. Ha például a tetrapak vagy az italoskapszula nem lesz bevonva a rendszer hatálya alá, addig lehet, hogy ilyen irányban fognak gondolkozni a gyártók – persze, ha rendelkeznek az adott technológiával. Ez a betétdíjas vagy visszaváltási díjas csomagolások részarányát drasztikusan átalakíthatja. Ha sok területen bevezetik, akkor a vásárlók nem a palackos italokat fogják megvenni, hanem egyszer az eszközt, ezt követően az eddigi ár töredékéért készíthetnek üdítőket, és kevesebb cipekedéssel is fog járni.

Említetted, hogy javulni fog a visszaváltás aránya, ez pontosan mit jelent?

A legfeljebb három liter űrtartalmú italospalackokra vonatkozóan 2025-re 77 százalékos, míg 2029-re 90 százalékos visszagyűjtési arányt kell elérnie a tagállamoknak a betétdíjrendszerrel vagy a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerrel. Ez egy meglehetősen bevállalós érték, hiszen tízből kilenc palackot kell visszagyűjteni. Ha alacsonyan állapítják meg a betétdíjat vagy a visszaváltási díjat, akkor nem lesznek motiváltak a vásárlók visszavinni az üres palackokat, ha magasan, akkor a fogyasztás fog drasztikusan visszaesni.

Vegyünk egy példát: ha 24 darabos gyűjtőcsomagban vásárolnak sört, és a tervek szerinti 50 forint lesz a betétdíj, akkor 1200 forintot előbb kifizetnek, majd kaphatnak vissza a fogyasztók. Ez azt is jelenti, hogy a 24 darab csomagot sérülésmentesen viszik vissza a kijelölt helyre, ugyanis az automaták csak az ép csomagolást képesek visszavenni – a tárolásnál és a szállításnál is oda kell figyelniük az embereknek.

A szabályozás következtében a gyártók mennyire lesznek motiváltak arra, hogy tovább fejlesszék az infrastruktúrájukat, és új technológiákat vezessenek be?

Erre folyamatosan figyelnek a vállalatok, hiszen munkaerőhiány van, és gépesíteni szükséges a folyamatokat. A cél az, hogy az emberhiány ne okozzon fennakadást.

A drasztikus EPR díjaknak köszönhetően a vállalatok valószínűleg újra fogják gondolni az üzleti modelljüket. A kérdés csak az, hogy biztos a jó irányba fejlesztenek-e. Ugyanis, ha azok a csomagolószerek lennének futtatva, amelyek könnyen, jól gyűjthetők és hasznosíthatók, illetve pénzügyi előnyt élveznének az EPR díjban, aminek a hasznosítási kapacitása is bőségesen megvan, akkor az világos irányt mutatna. De ha a gazdasági szabályozó nem a környezeti szempontból előnyösebb megoldást támogatja, akkor bizonytalanná válik a piac. Ezért úgy gondolom, hogy a vállalatok kivárnak.

Némethi Botond, Print&Packtech magazin