Mizsepack Kft. – folyamatos fejlődés 1962 óta

Az eredetileg egyetemi jegyzetek nyomtatásával, klisékészítéssel, majd később táblás társasjátékok gyártásával foglalkozó nyomda 1985-ben kezdett műbélnyomtatásba. Újkori történelme 1992-ben kezdődött, amikor Gór József megvásárolta a Kft-t a Petőfi Nyomdától.
Ekkor indult a műbél raffolási tevékenység is. Két évvel később új üzletágat vezetett be, az öntapadó címkegyártást. 2001-ben pedig zöldmezős beruházás keretében új telephelyre költöztette a nyomdát Lajosmizsén belül. Még Gór József vezetése alatt ért el újabb jelentős mérföldköveket a vállalkozás, műbél-krancolás, fólia címke gyártás bevezetése, telephelybővítés, áttérés a digitális nyomóforma készítésre, hogy csak a legnagyobb lépéseket soroljam.
2004 óta a cég fejlődésében jelentős szerepe van Fuchs Líviának és Csuthi Bélának is, akik 2018-ig Gór Józseffel közösen, azóta pedig ketten felelnek a Mizsepack Kft. jelenéért, jövőjéért.

A beszélgetés nyitányaként arra voltam kíváncsi, hogy ők ketten, hogyan kerültek kapcsolatba a Mizsepack Kft-vel, elsőként Fuchs Lívia, gazdasági igazgató-ügyvezető válaszol:

A nyomdaiparról korábban a könyvnyomtatáson kívül nem volt ismeretem. 2000-ben kerestek meg a Mizsepack Kft.-től, mert elhunyt a korábbi könyvvizsgáló. Szívesen elvállaltam a feladatot, így mint könyvvizsgáló dolgoztam 2000-től a Mizsepack Kft.-nél. Gór József
2004 novemberében hívott fel, hogy van egy gazdasági igazgatói ajánlata számomra. Három napot adott, hogy eldöntsem, igen vagy nem. Igent mondtam, azóta itt dolgozom.

Csuthi Béla kereskedelmi és termelési igazgató–ügyvezető a nyomdaiparból érkezett a céghez.

Csuthi Béla: A Petőfi Nyomdában kezdtem a karrieremet 1989-ben és végigjártam már a ranglétrát, amikor 2003-ban megkeresett Gór úr és üzlettársa, hogy csatlakozzam hozzájuk. Bár egy évbe telt, de megegyeztünk, és Gór úrral is megbeszéltük, hogy milyen stratégiát folytatunk a cég növekedésének eléréséhez.

14 évig Gór Józseffel, mint többségi tulajdonossal együtt dolgoztak a vállalkozás sikeréért, aki az utolsó években jobban előtérbe is engedte Önöket a döntéseknél. Tekinthető ez az időszak generációváltásnak is? Voltak súrlódások?

Csuthi Béla: Nincs titok. Mindennapos volt, és egyértelmű, hogy generációs különbségekből adódóan. Volt egy kedvenc mondása, jól van, gondolsz bármit, de én vagyok a főnök, és ezzel el volt intézve. De emellett rengeteget tanultunk tőle. Így utólag azt látjuk, hogy mintha titkon már mind a kettőnket készített volna föl arra, hogy hogyan is kell egy céget vezetni.

Milyen szempontokat kell figyelembe venni, mire kell igent, mire nemet mondani. Bár akkor ezt még nem így láttuk.

Visszatekintve, van olyan téma, ami akkor le lett söpörve, de később mégis megvalósult, és bebizonyosodott, hogy van helye a cég életében?
Csuthi Béla: Van egy. 2012-ben, azt hiszem pont egy Labelexpo-n együtt voltunk kint és nézegettük a HP Indigo gépeket. Akkor még viszonylag keveset tudtunk erről, de már mondogattam neki, hogy a digitális irányba nekünk előbb vagy utóbb, de mindenképpen
el kell indulnunk. Akkor azt mondta, hogy ezzel nem foglalkozunk.
Majd jött egy operátor kolléga, időpontot kért tőle, bement hozzá és elmondta, hogy milyen nagy fejlődési lehetőség van a digitális technológiában. Beszélgettek vagy másfél órát, utána Gór úr behívott és elmondta, hogy akkor megyünk a digitális technológia felé is.
A mai napig sikeresen használjuk ezt a technológiát.

Fuchs Lívia: Érdekes módon számtalanszor voltak vitáink mindkét részről, de utána Gór úr öt perc múlva is képes volt úgy bejönni az emberhez, mintha semmi nem történt volna. Volt, amiről hagyta magát meggyőzni, és volt, amiről nem, de mindig ez volt a vége, hogy „ő a főnök, ő dönt”.

Amióta csak ketten vezetik a céget, mennyire engednek beleszólást másnak a stratégiai kérdésekbe?

Fuchs Lívia: Minden szerdán tartunk egy vezetői

Minden szerdán tartunk egy vezetői értekezletet, amin a közép- és felsővezetők átadhatják ötleteiket, elmondhatják a problémáikat. Ha bárkinek van jó javaslata, és olyanok a pénzügyi lehetőségeink, akkor elfogadjuk vagy akár később valósítjuk meg. 

A Mizsepack fejlődése folyamatos, nyilvánvalóan keményen meg kell dolgozni azért, hogy ez a változó gazdasági, piaci környezetben is tartható legyen. Van-e olyan tervük, ami akár új üzletág nyitását vagy komolyabb irányváltást mutat? 

Csuthi Béla: Amikor olyan emberekkel beszélgetek, akik nem tudják pontosan, hogy a csomagolóipar mit is jelent pontosan, és azt kérdezik, hogy „mivel is foglalkozol”, akkor azt szoktam válaszolni, hogy nézd meg, hogy mennyi dolgot gyűjtesz szelektíven egy hét alatt. Na, azokat mi csináljuk. Szóval, ameddig a csomagolóipar, fogalmazzunk úgy, hogy dübörög, addig óriás nagy irányváltásban nem gondolkozunk. Inkább csak óvatosan készítjük elő a terepet, hogy ha a csomagolóanyag igény visszaesne, akkor is maradjon meg a forgalmunk, bevételeink. 

Három üzletágunk van jelenleg: öntapadó címke, fólia címke és a konfekcionált műbél. Olyan még nem volt, hogy ez a három egyszerre döccent volna meg. Mindig vannak szezonalitások, amikor az egyik jobban megy, akkor oda kell erőforrásokat allokálni. Ez számunkra egyfajta kiegyenlítő hatást jelent, ami segít abban, hogy tudjunk normálisan műszakot szervezni, gépparkot felállítani és üzemeltetni a céget. 

Nyilván, ha látjuk annak jelét, hogy például az új DRS rendelet hatására az ásványvíz és üdítős palackok forgalma csökkenne, akkor már most van egy olyan terület, ami felé tudunk fordulni.

A flexo nyomtatás jövőjével kapcsolatban pozitív számokat látni, globális felmérések is azt mutatják, hogy növekvő szegmense a nyomdaiparnak. 

Csuthi Béla: Nálunk úgy működik a rendszer, hogy megtalálható a kis formátumú flexó, a digitális és a nagy formátumú flexó technológia is. Házon belül allokáljuk különböző helyekre a gyártást, attól függően, hogyan a leggazdaságosabb számunkra. Az ügyfeleink mindegyike elfogadta azt, hogy mi többféle technológiával tudunk nekik szállítani, és ezzel élünk is. Nem vagyunk bekorlátozva. Legutoljára egy nagy flexo gépet vásároltunk, ami a keskenypályán nagynak számít. Pontosan azért, mert még mindig sok olyan megrendelésünk van, amihez ilyen méretű gépre szükség van, amit még a digitális nem tud úgy kiszolgálni sem árban, sem pedig hatékonyságban. 

Van annak alapja, hogy a digitális technológia kiszoríthatja a hagyományos flexót?

Abszolút van. Jól lehet látni akár kiállításokon járva is, hogy a digitálisé a jövő, ami akár rövid távon, de középtávon jó eséllyel ki fogja szorítani a flexót. A nyomat minőség már régóta nem kérdés a digitálisban, inkább a gyártási hatékonyság, a sebesség, a feldolgozás gyorsasága. Ezekben van némi hátrány, de már most több olyan digitális gépgyártó van, akik ebben úttörőként nagyon jó példát mutatnak. Ha ezek a fejlődések tovább mennek és a gépek ára is konszolidálódik, akkor mindenképpen van ráció, hogy nagyobb mértékben átveszi a digitális technológia a flexo helyét.

Vannak, akik a nyomdaipar más területéről térnek át a flexó nyomtatásra pont a benne rejlő üzleti potenciál miatt. 

Igen nagyon sok olyan hagyományos, akcidens nyomda van, akiknek köze nem volt korábban a csomagolóiparhoz, de vagy bővítenek ez irányban, vagy akár teljesen átálltak. Nagyon sokan ebben látták a menekülőutat. Van köztük sikertörténet is bőven. 

Azt tudjuk, hogy nekünk is, amikor új üzletág elindítása szóba kerül, akkor számos fejlesztést megelőzi próbanyomás, kísérletezés, tanulás, hogy megbizonyosodjunk, mi a legjobb technológia arra a termékre. A csomagolóipar területén még mi is a mai napig belefutunk problémákba. Ez egy folyamatos tanulás. 

Mik azok a kihívások, amik leginkább érintik a céget? 

Fuchs Lívia: A munkaerő. Nincs megfelelő képzettségű pályakezdő. Másrészt a környékünkön több nyomda is található, illetve a Mercedes ideköltözésével eltűnt a szabad munkaerő. A gazdasági helyzet meg olyan, amilyen. A határidőre történő fizetés sem erőssége még mindig sok vevőnek.

Csuthi Béla: Az euró árfolyam például kihívást jelent. Hullámzó is, magas is. Már rég át kellett volna álljunk euro elszámolásra, az országnak is sokkal nagyobb stabilitást jelentene és egy nagy fejfájástól mentené meg az összes gazdasági szereplőt.

Sajnos a mai napig jellemző a fizetési késedelem problémája. Van háromszáz partnerünk, de még mindig van rendszeresen 15-20 ügyfél, akiknél napi szinten kell egyeztetni a tartozás rendezéséről.

Technológiai oldalról kihívást jelent a 3 üzletág folyamatos fejlesztése. Sorra jönnek az új technológiák, és nem elég megvenni, a piaccal is meg kell ismertetni. Azért ma még ott vagyunk a szeren, például műbél nyomtatás területén olyan technológiával rendelkezünk, amit Európában is 2-3 nyomda tud csak.

A jövőbe tekintve mi a legfontosabb feladat?

A pénzügyi stabilitás és eredményesség szintjének fenntartása, valamint a termelőhely bővítés. Kidolgoztunk egy fejlesztési tervet, ami segít minket ennek megvalósításában és a feladatunk az lesz, hogy ezt kivitelezzük. 

Mire a legbüszkébbek a Mizsepacknál végzett munkából?

Fuchs Lívia: Stabil céget vettünk át Gór Úrtól és ezt a stabilitást sikerült is megőrizni, sőt azóta is fejlődik a Kft. Büszkeséggel tölt el, hogy egy jó vállalatirányítási rendszert vezettünk be és működtetünk, ill. hogy a beszállítóink számíthatnak a fizetési fegyelmünkre. 

Csuthi Béla: Minden évben tartunk egy évzáró rendezvényt a kollégákkal. Ott is elmondtam idén, hogy mindenki legyen nagyon büszke magára, mert az elmúlt három évben megdupláztuk az árbevételünket és már 100 helyi vagy környékbeli családnak biztosítunk stabil munkahelyet és megélhetést.