Mélyütés, nemcsak a nyomdaiparnak

Nyílt levélben fordult a Nyomda- és Papíripari Szövetség Lantos Csabához, miután az energiaügyi miniszter – a rendkívüli helyzetre való hivatkozással a hulladéktörvény előírásaitól eltérve – drasztikus évközi EPR díjemelésről rendelkezett. Mindeközben a CSAOSZ is éles hangvételű nyilatkozatban bírálta a miniszter döntését. A reklámhordozó papír mellett a fa, textil, üveg, társított (kompozit) csomagolások, a lámpák, sütőolaj és -zsír, textiltermékek, fából készült termékek, a nem újrahasználható fém, és a nem újrahasználható üveg anyagáramok érintettek az emelésben.  A Szövetségek azonnali felülvizsgálatot kérnek, valamint arra szólítják fel az érintett vállalatokat, hogy önállóan is fogalmazzák meg tiltakozásukat és küldjék azt el a miniszternek. 

 

A Magyar Közlöny 2025. évi 106. számában kihirdetett 28/2025. (IX.22.) EM rendelet értelmében a reklámhordozó papír (R01 díjkódú) EPR-díja 2025. október 1-jétől, alig egy hét múlva drasztikusan emelkedik: a jelenlegi 94 Ft/kg díjról 204 Ft/kg-ra nő. A több mint 217%-os emelés komoly veszélybe sodorja a nyomda- és papíripari, valamint kiadói vállalkozások működését.

A Szövetség levelében megfogalmazta legfőbb aggályait:

1. Felkészületlenség és kiszámíthatatlanság

A döntés teljesen felkészületlenül érte az iparágat, és számos gyakorlati kérdést vet fel. A nyomdaiparban megszokott a hosszú távú megállapodások rendszere, amelyek a kiszámítható üzletmenetet biztosítják. Az október 1-jétől szinte azonnal hatályba lépő díjemelés azonban alapjaiban rengeti meg ezt a biztonságot, és jelentősen rontja az üzleti bizalmat a nyomtatott termékekkel szemben. Különösen problémásak a már érvényben lévő éves keretszerződések: ezekben az árak és volumenek rögzítettek, így nem világos, miként oszlik majd meg a többletteher. De hasonlóképpen kérdéses, hogy az éppen gyártás alatt álló, október 1-jén vagy azt követően kiszállított és számlázott munkák esetében ki viseli a hirtelen megjelenő, sokmilliós, akár tízmilliós pluszköltséget. Mindez jól mutatja, hogy minden azonnali hatállyal bevezetett intézkedés súlyos és azonnali negatív következményekkel jár iparágunkra nézve.

2. Eddig is magas díjak – most már kigazdálkodhatatlan teher

Az EPR-díjak eddig is kirívóan magasak voltak, az október 1-jétől tervezett emelés azonban a papír árát 50–80%-kal növeli, ami a piaci szereplők számára egyszerűen kigazdálkodhatatlan. Még beszédesebb ez az arány, ha figyelembe vesszük: a nyomdaiparban egy mindössze 3–5%-os papírár-emelkedés beépítése is jellemzően csak hónapok alatt, negyedéves távlatban lehetséges. A most kirótt díjnövekedés túlmutat minden gazdasági realitáson, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a Kiterjesztett Gyártói Felelősség rendszerének alapelveit, különösen az „indokolt költség” elvét.

3. Versenyhátrány és a szürke/fekete gazdaság erősödése

A magyar nyomdaipar ellehetetlenítése a szomszédos országok vállalkozásait és a feketegazdaságot támogatja. Külföldön (pl. Szlovákia, Románia) legyártott és „feketén” behozott reklámhordozók esetén senki sem fizet EPR-díjat, így a tisztességes magyar vállalkozások indokolatlan versenyhátrányba kerülnek.

4. Inflációt gerjesztő hatás

A reklámhordozó papír EPR-díjának több mint kétszeresére emelése nem csupán az érintett iparági szereplőket sújtja, hanem közvetlen inflációs hatással is jár. A termékek árának emelkedése beépül a nyomdai és kiadói termékek áraiba, ami végső soron a lakosságot és a fogyasztókat terheli.

Mivel a reklámhordozó papír széles körben használt eszköz a kereskedelemben és a mindennapi gazdasági kommunikációban, a költségnövekedés szinte minden ágazatban megjelenik – a bolti akciós újságoktól kezdve a turisztikai kiadványokon át a kulturális programfüzetekig. Ez a folyamat közvetlenül hozzájárul az infláció emelkedéséhez, és gyengíti a fogyasztói bizalmat.

Ráadásul mindez egy olyan gazdasági környezetben történik, ahol a vállalkozások eddig is magas költségterhekkel küzdöttek. Az EPR-díj drasztikus növelése így egyfajta „rejtett adóként” működik: a termelők és szolgáltatók kénytelenek tovább hárítani a többletterheket, ami végső soron felhajtja az árakat és fokozza az inflációs nyomást a teljes gazdaságban.

5. A döntés kontraproduktív hatása

Szövetségünk prognózisa szerint a MOHU a döntés nyomán valójában nem fog többletbevételre szert tenni, mivel a reklámhordozó papírfelhasználás volumene drasztikusan visszaesik. A nagy megrendelők éves büdzsé alapján dolgoznak, így kizárt, hogy a díjemelés után a korábban tervezett mennyiségeket rendeljék meg. Reális forgatókönyv, hogy a megrendelések volumene 50–60%-ra esik vissza, ami bevételi oldalon is legfeljebb azonos nagyságrendet eredményez a MOHU számára. Ez azonban még az optimista változat: ha a nagy ügyfelek végleg a digitális csatornák felé fordulnak, az EPR-díjbevétel akár csökkenhet is. Mindez vállalkozások működésképtelenségéhez, munkahelyek megszűnéséhez és a nyomtatott kommunikációval szembeni bizalom súlyos megrendüléséhez vezetne

6. Társadalmi és kulturális következmények

A döntés nemcsak az ipart, az idősebb korosztályt és a nyugdíjasokat is sújtja, akik elsősorban papíralapú kommunikációt használnak. Számukra a megszokott, biztonságot adó információforrások elérhetősége kerül veszélybe.

7. Vállalkozások, költségvetési bevételek, illetve munkahelyek veszélyben

Reális veszély, hogy 15–20 meghatározó méretű nyomda működése válik kritikussá, illetve lehetetlenülne el és több ezer munkahely kerül veszélybe. Ez egyben azt is jelentené, hogy a működésképtelen váló vállalkozások a jövőben nem lennének képesek költségvetési bevételeiket teljesíteni (ÁFA, IPA, szociális hozzájárulás, Társasági adó, stb), mely biztosan sok tízmilliárdos költségvetési bevétel kiesést jelentene. Továbbá a nyomdai termékek drasztikus megdrágulása dominóhatást válthat ki a teljes terjesztési rendszerben is: ha nincs szórólap, a napilapok és folyóiratok terjesztése is súlyosan sérül. Így a jogalkotó a reklámhordozó papír díjtételének emelésével materiális negatív gazdasági folyamatokat indítana el, mely végső soron komoly költségvetési bevétel csökkenéssel is járna.

8. Nemzetközi összehasonlítás

Az Európai Unión belül sehol sem működik olyan EPR-rendszer, amely külön „büntetné” a reklámhordozó papírt. A papír esetében a díjak az EU-ban jellemzően 40–80 Ft/kg közötti sávban mozognak – ez töredéke a magyar díjaknak. A mostani intézkedés tehát teljes abszurditás, amely ellehetetleníti a hazai versenyt.

9. Környezeti szempontból is indokolhatatlan

Fontos hangsúlyozni, hogy a papír az egyik legjobban visszagyűjtött és újrahasznosított anyagáram Magyarországon és az EU-ban is: hazai aránya meghaladja a 80%-ot, az uniós átlag 83% körül alakul. Ilyen magas visszagyűjtési arány mellett a díj több mint kétszeresére emelése sem környezetvédelmi, sem hulladékgazdálkodási szempontból nem indokolható.

 

A CSAOSZ és több meghatározó szakmai szervezet 2023 júniusa óta követeli az EPR-díjak alapjául szolgáló számítási adatok bemutatását – mindhiába.

A CSAOSZ sérelemezi, hogy az energiaügyi miniszter előzetes díjtanácsi konzultáció és pénzügyi kalkulációk ismertetése nélkül rendelkezett az EPR évközi díjtételemeléséről.

A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer jelenlegi formájában nem felel meg az uniós hulladék-keretirányelv minimális követelményeinek: hiányzik az indokolt költségeken alapuló díjképzés, az átláthatóság, a kötelezettek bevonása és a keresztfinanszírozás tilalma.

A MOHU Zrt. már a jelenlegi díjakból is bőségesen fedezni tudná a szelektív hulladékgyűjtés feladatait – a szakma ezért nem díjemelést, hanem díjcsökkentést és hatékonyságnövelést tart indokoltnak.

A koncesszor már az év második felének elején hozzálátott ahhoz, hogy újratárgyalja a hulladékos szolgáltatók szerződéseit, és jelentősen csökkentse a nekik fizetett díjakat. Ugyanez történt a visszaváltási rendszerben részt vevő kereskedők díjazásával is: a koncesszor egyoldalúan mérsékelte a kifizetéseket. Ezek a lefaragások már önmagukban elegendő fedezetet adhatnak arra, hogy a vállalat a 2024-es pénzügyi beszámolójában kimutatott EPR- és DRS-veszteségeket ellensúlyozza.

Mindezek ellenére a koncesszor a díjtételeket mégis megemelte, miközben nem ad átlátható tájékoztatást arról, milyen teljesítményt nyújt a hulladékgazdálkodásban. A gyártók joggal várnák el, hogy a befizetéseikért cserébe pontosan lássák: a koncesszor miként teljesíti azokat az uniós kötelezettségeket, amelyek a hasznosítási arányokra vonatkoznak.

A CSAOSZ által kikért adatok alapján a mostani díjemelés évi mintegy 23 milliárd forint többletbevételt jelenthet a koncesszornak. Az élelmiszeripar különösen érintett: üvegcsomagolásban +3 milliárd, társított csomagolásban közel +0,7 milliárd forint többletteher keletkezik – miközben a borászok kedvezményezettsége változatlan.

A díjemelések más területeken is brutálisak:

• reklámhordozó papírok: +218% (+3,9 md Ft),
• sütőolaj és -zsír: +172% (+2,6 md Ft),
• fabútor: +306% (+3,3 md Ft).

Ráadásul a miniszteri felhatalmazás miatt a 2025. október 1-jétől hatályos díjak novemberben akár újra módosulhatnak. Ez különösen aggasztó annak fényében, hogy a régiós összehasonlításban a magyar EPR-díjak már most is kiugróan magasak, sőt olyan anyagáramokra is kiterjednek, amelyek más uniós országokban egyáltalán nem tartoznak e szabályozás hatálya alá.

A Nyomda- és Papíripari Szövetség összefogásra hívja az érintetteket, azt kérik , a kialakult helyzetről mielőbb tájékoztassák vevőiket is, hiszen a döntés minden piaci szereplőt közvetlenül érint.

Továbbá kérik azon vállalatokat, amelyek számára a díjemelés különösen nagy terhet jelent, hogy önálló tiltakozó levelet is fogalmazzanak meg, és küldjék el az alábbi címzetteknek közvetlenül:

Lantos Csaba – energiaügyi miniszter részére: miniszter@em.gov.hu

Gondola Csaba – körforgásos gazdaságért és klímapolitikáért felelős államtitkár úr részére: csaba.gondola@em.gov.hu

Nagy Márta – helyettes államtitkár részére: marta.nagy@em.gov.hu